A területi napilapok gyakran hirdetnek babaszépségversenyt. Bélyegkép nagyságban leközlik a beküldött fotókat, az online felületen is meg lehet nézni, ott talán jobb minőségben, nagyobb méretben. A képekre lehet szavazni, aki a legtöbb szavazatot kapja, az nyer. Általában előfizetést, ajándékcsomagot, néha pénzjutalmat, vagy ingyen profi fotózást. Nem jön rosszul egy háztartásban sem egy-egy ajándékcsomag, a pénzről nem is beszélve.

Mégsem nevezném be egyik gyerekemet sem semmilyen szépségversenyre. Hogy miért? Egyszerű. Ezek a versenyek nem szólnak másról, mint hogy anyának és apának mennyi ismerőse van a facebookon, és abból hány az, akinek nincs hasonló korú gyereke (ha van, akkor ő is nevezi). Azok közül mennyi győzhető meg sok-sok e-maillel, hogy szavazzon. A szülő ezáltal reklámozza a napilapot, annak megnő a látogatottsága, és hurrá, többen látják az újságban, online felületen lévő reklámokat. A gyermek nem más, mint reklámközvetítő.

Egyébként pedig minden baba gyönyörű. Gyönyörű, mert tiszta szívű, ártatlan, jóakaratú. Még nincsenek "elrontva". Hogyan lehetne objektíven bármelyik babára azt mondani, hogy az szebb, mint a másik? Gyűjtsük be a nagyszülők, családtagok, barátok gratulációját, dicséretét, csodálatát és jól raktározzuk el. A szépség ne jelentsen ennél többet.

Ha tudom, hogy a gyerekeim szépek, számomra nyilván a legszebbek a világon, akkor nincs szükségem arra, hogy versenyen indítsam őket, elégedett vagyok anélkül is, hogy egy újságban egy felejthető napon szerepeljenek a srácaim. Nekik pedig nyilván nincs szükségük rá, és még csak a beleegyezésüket sem tudom kérni, hiszen babákról van szó. Tulajdonképpen a gyerekeim iránti tiszteletlenség lenne versenyeztetni őket a tudtuk nélkül. Nem, nem látom értelmét ezeknek a versenyeknek. Nem beszélve arról, hogy egész életükben versenyezniük kell. Az óvodában már sorversenyek vannak, általános iskolában nagyon korán kezdődik a ki ügyesebb, jobb, szebb, kinek van jobb ruhája, márkásabb cuccai. A versenyek, ezzel együtt a baba szépségversenyek is nem a saját képességeikhez mérik a gyerekeket, hanem másokéhoz. Túl korán.  Ha az én gyerekem nyer, az a többi anyukának esik rosszul, ha másé nyer, én leszek irigy. Még jó, hogy a babák ebből nem fognak fel semmit.

Később sem nevezném őket szépségversenyre. Egy kisgyermek (3-4-5 éves) még nem tudja felmérni egy ilyen program előnyeit, hátrányait. Ha nyernének, mindenki őket csodálná (kivéve persze a többi indulót és azok családtagjait), azt hinnék, tényleg ilyen sokat számít a szépség, a külsőség. Ha veszítenének, nemes egyszerűséggel azt hinnék, hogy csúnyák. Pedig nem így van, nincs olyan kisgyerek, aki csúnya. Mert még mindig nincs annyira "elrontva", hogy ne lássuk szépnek.

Az utcán sokszor megállítanak, szeretnék megnézni az ikreket. A fiamnak göndör haja van, a lányomé enyhén hullámos, inkább egyenes. Nagyon türelmes és elnéző ember vagyok, de "felmegy a pumpa", amikor azt mondja egy vadidegen járókelő, hogy "de kár, hogy a kislány nem göndör". Miért? Így nem ember? Hátránnyal indul talán az életben, mert nem göndör a haja? Olyan szép szemei vannak, hogy a tekintetével vallatni lehetne, attól a gyönyörűségtől minden bűnöző megbánná bűneit. Hogyan lehet ilyet mondani egy kisgyerekről, hogy de kár, hogy nem göndör a haja. Még jó, hogy nem érti, magyarázhatnám szegényemnek, hogy ő is ugyanolyan szép, mint a tesója, mert jólelkű, kedves, szeretetreméltó, és az sokkal fontosabb, mint az, hogy kinek milyen a haja.

Az amerikai típusú szépségversenyekre most nem térnék ki, azt hiszem, a véleményem kikövetkeztethető a fent leírtakból.

Azt javaslom minden kedves szülőnek, hogy mielőtt beküldi gyermeke fotóját egy-egy ilyen versenyre, vagy indítja bármilyen szépségversenyen, gondolja meg, valóban van értelme? Valóban annyit számít, ha nyer? Tényleg olyan sokat hozzáad a baba boldogságához az, ha megnyeri a versenyt, "legyűri" külső adottságaival, génjeivel a többi babát, kisgyereket? Tényleg ezt akarjuk mi szülők?

Nyilván, ha a tini lányom indulni akar egy szépségversenyen, nem állom útját és támogatom, vannak szakmák, ahol számítanak a gének, a szépség. Ha azok közül a szakmák közül szeretne választani, abban kell segítenem őt. Egy  tini már felfogja, hogy semmivel sem jobb ember, aki szebb. Csupán szebb. A szépségét használhatja. Más ember pedig az eszét használhatja. Attól még lehet boldog egy ember, hogy nem olyan kimagaslóan szép az arca, vagy nem olyan karcsú a dereka. Attól még lehet vonzó, és nagyon is szerethető.